Egyre gyakoribbak a tengeráradások az Adriai-tenger partján

Az Adriai-tenger sokunk számára a béke és a nyugalom megtestesítője, pedig a természet itt sem csak a pozitív oldalát mutatja meg: az utóbbi években egyre gyakrabban kell áradásokkal számolniuk a tengerparti települések lakóinak, és az ott nyaraló turistáknak is.

A szakértők szerint az egyre gyakoribb áradásoknak több oka is van: az egyik fő ok a jugo. Ez az Adriai-tenger közepes erősségű, délkeleti szele, amely a tenger irányából fúj a szárazföld felé. A szél folyamatosan fúj, és fokozatosan válik egyre erősebbé, jelentős hullámokat keltve ezzel. Ez a típusú szél tavasszal, és ősszel gyakoribb. A jugo feltolja a tenger vizét az Adriai-tenger északibb részeibe, az alacsony légnyomás miatt tovább erősödik a jelenség. A víz hőmérséklete is közrejátszik az adriai áradások kialakulásában: a melegebb víz gyorsabban terjed, emiatt is van az, hogy az áradások leginkább nyár végén és ősszel sújtják az Adriát. A legutóbbi áradás 2012. november elején történt, ami Horvátországban a szokásosnál fél méterrel magasabb dagályt hozott. Az orkán erejű széllel és forgószéllel kombinált áradás súlyos problémákat okozott a partvidék lakóinak. A forgószél több épület tetejét is leszakította, és fákat is tövestől csavart ki a földből. Több népszerű üdülőtelepülés is jelentős károkat szenvedett el: Šibenik, Rijeka (Fiume) és Zadar (Zára) partközeli épületeinek pincéit is elárasztotta a tenger, Crikvenicában pedig az utcákon is bokáig-térdig érő víz állt. Az adriai áradások nem csak Horvátországot fenyegetik, Velence utcáin is egyre gyakoribbak a tengeráradások.

Egy-egy ilyen áradás nem tart túl sokáig, ez a legutóbbi például egy nap alatt visszahúzódott, de óriási károkat hagyott maga után, elázott épületek, iszap és törmelék formájában. Sajnos az éghajlatváltozás és a fokozott szén-dioxid kibocsátás miatt nem lenne meglepetés, ha a jövőben még gyakoribbá válnának a tengeráradások az Adria térségében. A tengerszint emelkedése is egyre gyorsabb ütemben növekszik, és a következő évszázadban mintegy félméteres emelkedésre lehet számítani.